Az álmok néha oly karcosak, bántanak durva fodraikkal. Elfed a lényegből eredő lényegtelenség, toporzékolni tudnék, hogy miért nem vagy ott, hogy miért nem vagy az, aminek az ártatlan szendergés megrajzol magának. Tudatomtól foszt meg tudatom, a sírás dörömböl lelkem szilánkká…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
