Létezhet-e fizikai fájdalom az ismeretlen hiányától? Futhat-e végig a gerincemen édes borzongás egy meg nem történt érintéstől? Törhet-e fel bennem kétely a be nem következett következményeitől? Kérdések, újra csak kérdések. Még töretlen bennem a vágy, hajt a megismerés, az igazi eggyé válás szomjúsága. Szeretném, ha hinnéd, hogy várom a válaszokat a szavak nélküli sóhajokra, a betonkoporsóba lehelt személytelen személyeskedéseinkre. Sokat áltattam magam, bután éltem. Törlesztenék neked, míg csak lehet, míg tekinteted óvhatom a remélt jövőnek…
Sarokba szorítva, egy karnyújtásnyira
2012.05.09. 20:13Címkék: sarokba szorítva karnyújtásnyira
A bejegyzés trackback címe:
https://siczi.blog.hu/api/trackback/id/tr204499041
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.