Kárószínű az ég. Valahol messze sirályok fosztják a szemetet. Hallom, ahogy éles csőrük tovább horgad a rohadó föld felé. Még megyek egy kicsit. A hideg a tarkómba mar, érzem, hogy liheg szöggé meredt pihéim között. A sarkon balra koccan egy üveg, a falhoz préselve a szomjú…