Kárószínű az ég. Valahol messze sirályok fosztják a szemetet. Hallom, ahogy éles csőrük tovább horgad a rohadó föld felé. Még megyek egy kicsit. A hideg a tarkómba mar, érzem, hogy liheg szöggé meredt pihéim között. A sarkon balra koccan egy üveg, a falhoz préselve a szomjú pillanatot. Szatyrok sietnek jobbomon, hogy otthon hányják ki sima gyomruk minden ragyogását. Villany mindenhol; fent, lent, toronyban, pincében. Repednek harsányan a túlsúlyos kandeláberek. Aligfogú ablaksor most a város, szuvas nekifeszülés. Csak nézek és megyek, igen, megyek még egy kicsit. Roppan a víz a talpam alatt, sarat böfög kéjesen. Szitkom szórja az est. A semmiből jöttem, majd oda is érkezem. Mert most ez az otthonom…
A lakótelepen - télen, este
2012.05.09. 20:09Címkék: lakótelep tél este
A bejegyzés trackback címe:
https://siczi.blog.hu/api/trackback/id/tr964499029
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.