Csak fekszem… A vér végigfolyik bennem, de minek… Kinek? Fekete pillangók repkednek. Bár tudnám, hogy hol vagyok, minek vagyok, kinek vagyok. És miért? Bilincsek törik a kezem, bárcsak szabadulhatnék. De végigszüremlik bennem életem filmje. A film, mely sose forgattak le. Senkik. A senkik. A számomra idegen jenkik… Ülök, már nem fekszem: idáig jöttem, csak eddig értem. Értem. Mindenkivel. Senkivel. Egészen. A semmiért. Tudod… Majd megtudjátok… Ha nálam jártok. Kopogjatok. És beengednek. Ha…