Oldódó köteleid görccsé tekernek, tart még a rost, megfog, foszlik a bőr, fejed alatt némán sikolt a hús, így rohad el veled. Majd csöndes lesz minden, újra csak csönd a nyirkos gödörben. Már nem, s ugyanúgy itt vagy még, karcosak így a tűnő pillanatok. Ládában folyik szét minden kincsed, porlik a fény, tömzsi hangok cikáznak nyálkás körmeid alatt. Szabadulnál, de nem teheted. Még élsz, de már meghaltál…
Itt vagy.... És nem...
2012.05.09. 22:29Címkék: itt vagy és nem
A bejegyzés trackback címe:
https://siczi.blog.hu/api/trackback/id/tr584499310
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.