Időt hajlít a tér. Most minden csak ennyit ér. Fújom még a füstöt, de minek? Áttetsző karikákat fodroz a légyszaros csillár, valaki hoz még egyet. A maszatos pohárra emeli mindenki vérben ázó tekintetét. Csak én tudom, hogy ezt már nem iszom meg. Majd rájönnek. Az ilyenkor barátok. Az egyik elviszi. Majd üvegcsörömpölés a söntés végéből. Neki sem kellett volna. Én tudtam. Ő nem.