Józan takjelekre mozdulnak a molyszagú kabátok. Indul a robot, néhány cipő a pocsolyába harap, ahogy a görbe csontok megfeledkeznek a falanszter mindent átható ritmusáról. De nincs bocsánat, tör az áradat előre. Be, csak be a falak közé, ahol a kávészagú gémkapcsok már várják a koszos körmök lázas matatását. Álmosan ásít egy kuka az átaludt hétvége után. Kisimulnak a ráncok, buta tapodás mindenütt. Hétfő van az irodában.