Döglött füsttől köhög a csend. A kocsma faláról rám kacsint a nikotintól sárga tapéta. A függöny tikkadtan lóg a radiátorra, miközben az utolsó csikkeket kenik szét a helyi koboldok kérges sarkaikkal. Sárgára repedt fogak támadnak rám, nem menekülhetek, de nem is akarok. Ide születtem, ide rohadtam, a szar lehúz, magába zár. Furcsa ölelés. A poshadt sör savanyún folyik végig a karomon, cseppjét menteném, de már nem megy. Vibrál a fény, majd meghal. Süket minden. Záróra. Lakat az ajtón, hazafelé kacsáznak a feslett gumicsizmák. Taknyot vajúdik a pirkadat.Új nap kopog. Ajtót nyitunk a kezdetre.