Zakatol. Érzem, bár te nem vagy itt velem. Kurta szavak rikkantanak, Attila szól hozzám a sírból. S mondja: „Ó, mily olcsó sírbolt! Mily sekély e kéj, mi a vadkeleti széllel kél.” S még mindig egyedül gyalázom a földtől fosztott magot. Iszapot, hamut markolok, én még veled vagyok. Mondanám, hogy valahol valaki valakivel andalog. Ócska kis füstös dalok. Hamisak, arra valók. Tudod? Nem tudod!