Szemetekben oldatlan révület, vállatok, mint fában a szálka, feszül… Így rohasztott el a kor titeket, remegő kezeken erezetté váltatok, hamuszürke az  iszamos vér. Csordákká ordított magatok vagytok. A naggyá züllött Ti! Fészkei gyilkos delejnek, robbanni készülő rémületnek… Körmötök fekete humusz fogcsikorgató ágya… Ilyen a hamis mindenség álnok vágya. Felettetek már temetnek, temetnek, temetnek…