Lila köd. Öldöklés. Örök harc. A tudatalattiban élsz. Távol a révtől, messze vámtól, az Isten háta mögött vesztegelsz. Suttognak a hangok, hogy nyugodj meg, béke van. Hogy apró zavarok ezek, csak negatív energiaminőségek….Csupán. Közben vezekelsz bűneidért, de már nem tudod kinek. Ki tette ezt veled? Ki tette, ki tetette? Mindegy már. Fekszel kimeredve, vakon - a tűző nap pedig kéjesen beléd égeti magát. Rög roppan a tarkó alatt, verejték önt el téged. Az öntelt téged. Perzselik a mennytől délre a lelked. Nincs már. Csak a kitárt vénák kacagnak a képedbe. Boldog hiénák, kiket te hizlaltál fel… Meg fogsz halni. Hamarosan. Érzem….
Kitárt vénák
2012.05.09. 20:19Címkék: kitárt vénák
A bejegyzés trackback címe:
https://siczi.blog.hu/api/trackback/id/tr174499061
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.