Tapadok, ott vagyok veled, bár sose vágytam rád. Tartva tartottalak, el nem engedtelek. Most remegek. De te csináld csak még, hisz tudom, hogy élvezed. Üvegen át a világ maga az ablak, merev kiterjesztése áttetsző önmagadnak. Kifolysz mégis kezeim közül, egyre gyengül szíved alkuval szelídült alkonya, majd belesimulsz a földbe. Tudd meg, senki sem látott, most is csak cipőm talpa les rád bárgyú mosollyal, kavicsot köpköd a Hold és a Nap. Senkivé teremtettek a csillagok felettem.
Senkinek nem hiányzol
2012.05.09. 21:06Címkék: senkinek nem hiányzol
A bejegyzés trackback címe:
https://siczi.blog.hu/api/trackback/id/tr54499139
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.